Rakétatűzhelyen nemcsak bográcsozni, sütögetni vagy „nagy” lángon főzni lehet. Egyik rakétatulajdonosunk, Zsolt egy egészen más feladatra fogta be a tűzhelyét: házi szilvalekvárt főzött rajta. 4 órán keresztül, egyenletes, mérsékelt tűzön, kizárólag szilvából. Tapasztalata pedig remekül megmutatja, hogy a rakétatűzhely nemcsak nagy tűzerőre képes, hanem hosszú időn keresztül finoman szabályozható hőt is biztosíthat.
14 literes bogrács, stabilan a tárcsatartón
A lekvár egy 14 literes zománcos bográcsban készült. A bogrács ezúttal nem felfüggesztve, hanem közvetlenül a tárcsatartón kapott helyet.
Ennek nagyon praktikus oka van. A lekvárt szinte folyamatosan keverni kell, ami egy himbálózó, felfüggesztett bográcsban jóval nehezebb lenne. A tárcsatartón viszont a bogrács stabilan áll, így keverés közben sem kell attól tartani, hogy elmozdul.
Zsolt egy körülbelül 50 centiméter hosszú fakanállal keverte a lekvárt, így kényelmesen lehetett dolgozni a forró bogrács mellett.
Lekvárfőzéshez nem kell nagy tűz
A rakétatűzhelyekről sokaknak elsőként az intenzív égés és a nagy tűzerő jut eszébe. A szilvalekvár viszont éppen az ellenkezőjét igényli.
A cél az volt, hogy a gyümölcs folyamatosan, enyhén buggyogjon. Nem kellett erősen aláfűteni, sőt a megfelelő állag eléréséhez sokkal fontosabb volt az egyenletes, mérsékelt hő.
Zsolt tapasztalata szerint ezt a rakétatűzhelyen meglepően egyszerű volt beállítani és hosszú időn keresztül fenntartani.
Ehhez nem kell tökéletesen felaprított tűzifa sem
A főzés nagy részében egyszerre mindössze két kisebb fadarab biztosította a szükséges hőt.
Ráadásul nem egyenletes méretűre hasított, gondosan előkészített tűzifával készült a lekvár. Zsolt nagyrészt egyszerű, vékonyabb ágakat, botfákat használt, amelyekkel szintén nagyon egyenletes tűzerőt tudott elérni.
Ez jól mutatja, hogy a rakétatűzhely használatához nem feltétlenül szükséges minden alkalommal tökéletesen egyforma tüzelőt előkészíteni. A ház körül keletkező, megfelelően kiszárított vékonyabb faanyag is hasznos tüzelőanyag lehet.
Ha például a tavaszi metszésből maradtak szárazabb ágak, azoknak is találhatunk új feladatot.
Hogyan készült a szilvalekvár?
Maga a recept nagyon egyszerű, hiszen gyakorlatilag egyetlen alapanyagra van szükség: szilvára.
- A szilvát alaposan megmossuk.
- Kimagozzuk – érdemes magvaváló fajtát választani.
- A nagyobb szemeket félbevágás helyett akár négyfelé is vághatjuk.
- A bográcsba annyi gyümölcsöt teszünk, hogy még kényelmesen lehessen keverni.
- Ahogy a szilva elkezd összeesni, fokozatosan további gyümölcsöt adagolhatunk hozzá.
- Egyenletes, mérsékelt tűzön folyamatos keverés mellett főzzük a kívánt állag eléréséig.
Nem kerül bele víz, cukor vagy fűszer. Csak maga a gyümölcs.
A kevergetést nem lehet megúszni
A lekvárfőzés egyik fontos része természetesen a kevergetés. Zsolt tapasztalata szerint ezt szinte folyamatosan végezni kell, ugyanakkor megfelelő tűzerő mellett a lekvár nem akar agresszívan odakapni.
Éppen ezért fontos a nagy láng helyett a folyamatos, mérsékelt hő. Így a gyümölcs szépen, lassan veszít a nedvességtartalmából, miközben fokozatosan besűrűsödik.
4 óra alatt a harmadára sűrűsödött
A begyújtástól számítva körülbelül 4 óra alatt érte el a lekvár azt a sűrűséget, amely már például sütemények töltésére is megfelelő.
A főzés során a bográcsba került gyümölcs térfogata nagyjából az eredeti mennyiség harmadára csökkent. Vagyis a többórás főzés alatt jelentős mennyiségű nedvesség távozott a szilvából.
Amikor elérjük a számunkra megfelelő állagot, a forró lekvárt tiszta üvegekbe szedhetjük, majd a megszokott befőzési és dunsztolási módszerünkkel eltesszük.
Miért jó a szabadban lekvárt főzni?
A lekvárfőzés nem egy tízperces művelet. Ebben az esetben a tűzhely körülbelül 4 órán keresztül üzemelt.
Nyáron ennyi ideig egy nagy fazék alatt fűteni a konyhát nem feltétlenül kellemes. Rakétatűzhelyen viszont az egész folyamat kiköltözhet a kertbe.
Ráadásul a főzéshez nem kellett folyamatosan nagy mennyiségű tűzifát elégetni. A mérsékelt hő fenntartásához elegendőek voltak a vékonyabb fadarabok és ágak is.
A rakétatűzhely nem csak nagy tűzerőre képes
Számunkra talán ez Zsolt tapasztalatának legérdekesebb része.
A rakétatűzhelyet sokan a gyors felfűtéssel és az intenzív hővel azonosítják. Pedig megfelelő tüzeléssel finom, egyenletes és mérsékelt hő is fenntartható rajta hosszabb időn keresztül.
A 4 órás lekvárfőzés erre különösen jó példa. Itt nem az volt a cél, hogy minél nagyobb lángot kapjunk, hanem hogy órákon keresztül szinte ugyanazt a visszafogott tűzerőt tartsuk.
És mindehhez akár a ház körül rendelkezésre álló, megfelelően kiszárított vékonyabb ágakat is fel lehet használni.
Egy rakétatulajdonos tapasztalata
Külön öröm számunkra, amikor nem mi találunk ki újabb felhasználási módokat, hanem a rakétatulajdonosoktól kapjuk az ötleteket és a tapasztalatokat.
Köszönjük Zsoltnak a részletes beszámolót és a képeket! Jó látni, amikor egy rakétatűzhely a vásárlás után valóban bekerül a mindennapi használatba, és újabb és újabb feladatokat kap.
Ha pedig te is kipróbálnád, milyen rakétatűzhelyen főzni, nézd meg rakétatűzhelyeinket, amelyeket egész augusztusban 15% kedvezménnyel vásárolhatsz meg! Ha pedig előbb élőben is megnéznéd és kipróbálnád őket, gyere el augusztus 15–16-án Gödöllőn megrendezett nyílt hétvégénkre, ahol személyesen is megismerheted a rakétatűzhelyeinket. 🔥
Regisztrálni ide kattintva tudtok.
